Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyarország történelme.

2008.07.20
Történelem Bővebben: Magyar történelem A magyarság történelme A magyar történelem áttekintése A magyar nép kialakulása Magyar őstörténet Honfoglalás Kalandozó hadjáratok A középkori Magyar Királyság története Árpád-kor A vegyesházi királyok kora Kora újkori magyar történelem Török hódoltság Királyi Magyarország Erdélyi Fejedelemség Rákóczi-szabadságharc 18. századi abszolutizmus 19. századi magyar történelem Reformkor Szabadságharc Kiegyezés Osztrák–Magyar Monarchia 20. századi magyar történelem Őszirózsás forradalom Magyarországi Tanácsköztársaság Magyarország 1919–1945 között Magyarország 1945–1956 között 1956-os forradalom Magyarország 1957–1989 között Rendszerváltás Magyarországon Magyarország – Kárpát-medence Magyarország politikai élete (1989–) A kisebbségi magyarok története A magyarországi nemzetiségek története Erdély történelme Magyar hadtörténet Ez a doboz: mutat • vita • szerkeszt A Magyarország név 1920 előtti viszonylatban, a korábbi történelmi időszakok esetében általában a történelmi Magyar Királyságra vonatkozik. Néha a mai Magyarország területét is érthetjük alatta, ezt azonban minden esetben külön jelezni kell. A mai Magyarország területén a magyar törzsek megérkezése előtt számos nép élt, amelyek a 895-ben lezajló honfoglalás után összeolvadtak a magyarsággal. A 10. században Géza fejedelem kezdte meg a pogány magyarság keresztény hitre térítését, de munkáját már fia, az „államalapító” I. (Szent) István fejezte be. István 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronát kapott a pápától (Szent Korona) (a koronázás időpontja vitatott mert az első a Nagy Károly-féle koronázáshoz, a második pedig az ezredvégi "világvége" elmúltához köthető), és a Magyar Királyságot a keresztény országok közösségéhez kapcsolta. Királyi székhellyé Esztergom városát tette. A 11. század végén I. (Szent) László végleg megerősítette a magyar államot. A magyar nemesség különleges előjogait a II. András által kiadott Aranybulla rögzítette 1222-ben. A Magyar Királyságot 1241-ben, a tatárjárás pusztította el. A „második honalapító”, IV. Béla ezt követően rendelte el a kővárak építését az országban. A mongolok 1285-ben visszatértek. Ekkorra azonban kiépült a kővárrendszer és megalakult a nehézlovasság, IV. László király pedig katasztrofális vereséget mért a második mongol invázióra. Miután 1301-ben kihalt az Árpád-ház, rövid interregnum után az Anjou-királyok, Károly Róbert és Nagy Lajos központosították a királyi hatalmat. Nagy Lajos megszerezte a lengyel trónt is (perszonálunió), és ezzel a Visegrádról kormányzott „Anjou-birodalmat” jelentős európai (lokális) nagyhatalommá tette. A 15. században Luxemburgi Zsigmond, majd Mátyás király uralkodása alatt Magyarország kulturális szempontból is Európa egyik legjelentősebb országa lett. Az ország fővárosa Buda volt, Mátyás híres királyi udvarával (reneszánsz korszak, csak 1476-tól Beatrix-szal való házasságkötése után). Ekkor azonban már fenyegetett a török megszállás, ami a 16. században véget vetett Magyarország nagyhatalmi helyzetének és hosszú időre függetlenségének is. Függetlenségi küzdelmek A mohácsi csata (1526) után az ország három részre szakadt, egy részét az Oszmán Birodalom foglalta el, másik része a Habsburgoké lett, csak Erdély maradt független. A török hódoltság alatti országrész a 17. század második felére a háborús pusztítások miatt gyakorlatilag elnéptelenedett. Zrínyi Miklós kísérletét a törökök magyar vezetéssel történő kiűzésére a Habsburgok megakadályozták, és a Wesselényi-féle összeesküvés, majd a Thököly-felkelés kudarca után a 17. század végére a Habsburg vezetés alatt álló keresztény seregek foglalták vissza a törökök által uralt területeket. Ettől az időtől Magyarország a Habsburg Birodalom része volt. A Habsburgok a „rebellisnek” tekintett magyarok mellé más népeket (elsősorban németeket és szerbeket) költöztettek a gyéren lakott területekre. A függetlenség kivívására két jelentősebb kísérlet történt, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc a 18. század elején, valamint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A nemzeti öntudatra ébredés nemcsak politikai, hanem kulturális síkon is zajlott. A 19. század első felében Széchenyi István által megindított nemzeti reformmozgalom időszakát reformkornak nevezzük. A 1848-as nemzeti forradalom idején Batthyány Lajos miniszterelnökségével önálló magyar kormány alakult. 1849-ben Kossuth Lajos vezetésével függetlenségi háború kezdődött, amelyet a Habsburgok csak orosz segítséggel tudtak leverni. A szabadságért folytatott küzdelmekben, majd a bukást követő több mint két évtizedes diktatúra és passzív ellenállás idején alakult ki a mai magyar nemzet. A kiegyezéstől 1945-ig Az Ausztriával történt kiegyezésre végül 1867-ben került sor. Ezután Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia társországa lett. Az ország a következő évtizedekben az ipar, kereskedelem, a tudományok, művészetek, a társadalmi élet minden területén hatalmas mértékben fejlődött. 1873-ban három város egyesítésével létrejött az új főváros, Budapest. A mai Magyarország és az egykori Osztrák–Magyar Monarchia A mai Magyarország és az egykori Osztrák–Magyar Monarchia Az I. világháborúban Magyarország a Monarchia részeként, Németország szövetségeseként vett részt, mely több százezer polgár életét követelte. 1918-ban kitört az őszirózsás forradalom, és Károlyi Mihály vezetésével polgári demokratikus kormány alakult, amely kikiáltotta a Magyar Népköztársaságot. A volt Magyar Királyság területét azonban nem sikerült egyben tartani, mert a szomszédos államok francia-brit támogatással az ország jelentős részét megszállták. Ez 1919-ben a polgári kormány bukásához és a kommunista Tanácsköztársaság 133 napos uralmához vezetett. A katonai túlerővel szemben azonban a részsikerek ellenére végül a kommunista hadvezetés is vereséget szenvedett. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) értelmében a volt Magyar Királyság területének kétharmada és lakosságának több mint háromnegyede a környező országokhoz került. A két világháború között Magyarországot (amelynek államformája újból királyság lett) Horthy Miklós kormányzó vezette. Az úgynevezett Horthy-korszak fő célja a gazdaság és a kultúra föllendítése, továbbá az elveszett területek visszaszerzése volt. A II. világháborút megelőző revíziós politikának is köszönhetően, Magyarország visszacsatolhatta a szomszédos országok magyarlakta területeit. 1941-ben a náci Németország oldalán hadba lépett Magyarország. Történt mindez annak ellenére, hogy a Szovjetúnió figyelmeztette az akkori állami vezetőket. 1944–45-ben a polgári lakosság áldozatainak száma rohamosan emelkedett melynek több oka volt: politikai és a származás miatti üldöztetés, háborús front, az ország német, majd később szovjet megszállása. Magyarország, még Teleki Pál miniszterelnöksége alatt, 12 ún. zsidótörvényt vezetett be, mely alapvetően korlátozta a zsidók jogait. Ezt követően fokozatosan a társadalom perifériájára szorult a zsidó származású lakosság. Az 1944-ben bekövetkezett német megszállás idején a magyar csendőrség 56 nap alatt – május 15. és július 9. között – 437 402 magyar zsidót deportált. A háború Magyarország számára mintegy félmilliós emberveszteséggel, valamint közel 400 000 zsidó elpusztításával és hatalmas anyagi károkkal fejeződött be. A háborút lezáró párizsi békeszerződés a pozsonyi hídfő kivételével visszaállította a Trianonban megállapított határokat. A háború utáni néhány éves többpárti parlamenti demokrácia után (első köztársaság) a megszálló szovjetek segítségével a kommunisták vették át a hatalmat, és az országban egypártrendszer alakult ki (Magyar Népköztársaság). Az 50-es évek első felében Rákosi Mátyásnak és társainak a sztálinizmus mintájára kiépített totális diktatúrája alatt ezreket kínoztak meg és végeztek ki. Elrettentő példa volt erre a Recski kényszermunkatábor. 1956-ban forradalom tört ki, Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a népfelkelés sodrában szakított a Varsói Szerződéssel, kikiáltotta Magyarország semlegességét, és visszaállította a többpártrendszert. A forradalom elsősorban a munkásság és az ifjúság vezetésével zajlott. A forradalmat szovjet csapatok verték le, és a Moszkva által kijelölt új pártvezető, Kádár János által alakított új kormány visszaállította a kommunista egypártrendszert. Nagy Imrét és a forradalom néhány vezetőjét, valamint több száz résztvevőjét kivégezték. A kezdeti terror után Kádár fokozatosan konszolidálta hatalmát. 1963-ban amnesztia következett. A Szovjetunió által irányított politikai-gazdasági szövetség (KGST vagy „szocialista tömb”) többi országához képest a Kádár-rendszer a 60-as évektől a kommunista diktatúra egy viszonylag enyhe változatát alakította ki (gulyás-kommunizmus), amely a hidegháború évtizedei ellenére a nyugat-európai országokkal is bizonyos kapcsolatot tarthatott. Az ország konszolidálásához külföldi kölcsönöket is igénybe vettek, ami az 1973-as olajválság után Magyarország teljes eladósodásához vezetett. Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1980-as évek végén bevezetett reformjai végül Magyarországon is megnyitották az utat a rendszerváltás felé. A Harmadik Magyar Köztársaság A rendszerváltás 1989-ben következett be, amelynek legfontosabb politikai aktusa az új köztársaság kikiáltása volt Budapesten 1989. október 23-án, majd 1990-ben a köztársaság első demokratikus Országgyűlésének, kormányának, köztársasági elnökének, illetve a tanácsokat felváltó demokratikus önkormányzatoknak a megválasztása. A politikai átalakulás azonban a súlyos gazdasági helyzetet nem enyhítette. A társadalmi intézmények átalakulása csak lassan történt meg. Magyarország 1990-től kezdve a nyugati (euroatlanti) integrációra törekedett. 1999-ben tagja lett a NATO-nak, majd 2004. május 1-jétől az Európai Uniónak. 2007. december 21-étől Magyarország hivatalosan is a Schengeni övezethez tartozik.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.